Skip to content
debi slideshow (22)
debi slideshow (20)
debi slideshow (01)
debi slideshow (23)
debi slideshow (19)
debi slideshow (21)
debi slideshow (02)
debi slideshow (03)
debi slideshow (18)
debi slideshow (04)
debi slideshow (05)
debi slideshow (06)
debi slideshow (07)
debi slideshow (08)
debi slideshow (09)
debi slideshow (10)
debi slideshow (11)
debi slideshow (12)
debi slideshow (13)
debi slideshow (14)
debi slideshow (15)
debi slideshow (16)
debi slideshow (17)

FALUTÖRTÉNET

A templomos helyek története

A település nevét szláv eredetű személynévből származtatják. 1335-ben említik először egy oklevélben Deberchen néven.

Akkoriban a Pusztatemplom-dűlőnek nevezett részen állt a falu: itt találták meg a régészeti kutatások során 1999 nyarán az egykori román stílusú templom alapfalait. Egy oklevél 1358-ban említette először a birtokos Debercsényi Pétert.

A török hódoltság idején, Szanda várának elfoglalása után Debercsény már a töröknek adózott. Temploma 1663-ban vált a lángok martalékává, amikor a török hadak erre vonultak Szandáról Drégelypalánkra.

A falu a hódoltság után újratelepült, bár az 1715-ös összeírás még lakatlannak találta; csak az 1770-es úrbéri rendezés említette újra községként. Egy 1796-os forrás így ír a településről: “Debertsény. Debrecsény.

Elegyes falu Nógrád Vármegyében, földes Ura Báró Prónai Uraság, és mások, lakosai katolikusok, és evangelikusok, fekszik Nándornak szomszédságában, melynek filiája, határa jó termékenységű, fája s legelője szükségéhez képest elég, második Osztálybéli.”

1851-ben a következőket jegyezték fel róla: “Debercsén, Nógrád m. vegyes magyar-tót falu, 186 katalikus., 14 evangélikus., 4 zsidó lakossal. Földje kevés, legelője elég, rétje jó. Földes ura a báró és nemes Prónayak. Utolsó posta Balassa-Gyarmat.”

FALUTÖRTÉNETI KÉPEK

A SZÉPEN SZÓLÓ HARANG LEGENDÁJA

Debercsény Nógrád megye nyugati felén, a Cserhát középső részén, erdőktől övezve, Balassagyarmattól 15 kilométerre, délre terül el. A 70 kilométerre fekvő fővárosba legegyszerűbben vasúton lehet eljutni a magyarnándori állomásról, amely a falutól 3 kilométerre található. Balassagyarmat és a kisközség között rendszeres autóbusz közlekedés.

A település nevét szláv eredetű személynévből származtatják. 1335-benemlítik először egy oklevélben Deberchen néven. A XIV. század közepén – feltehetően az előnevüket a településről kölcsönző Debercsényiek britokolták. Szanda várának elfoglalása után, az itt élők 1546-ban már a töröknek adóztak. Az összeírás szerint ekkor a falu igen jó gazdasági körülmények között élt, ugyanakkor jobbágyságra súlyos adóteher nehezedett.

A település a tizenöt éves háború idején, 1596-ra pusztává vált, melynek romjai a XX. század elején még láthatóak voltak a Puszta-templom népi elnevezésű dűlőben. A hagyomány szerint a Törökök 1573-ban rombolták szét, más források 1663-at tartják a pusztulás évének.

Utóbbi felvetést támasztja alá az a tény, hogy Pázmány Péter az 1629. évi nagyszombati zsinat történetéhez csatolt I. Függelékében plébániai között megemlíti. A templom pusztulásának történetét, egy helyi közismert monda alapján Balogh Béni író dolgozta fel. A török alatt, a még ekkor jelentős közösségnek számító Debercsénynek temploma volt, és volt egy haranglája, benne szépen szóló haranggal, amelynek a harangja a hetedik határba is elhallatszott. A harangra szemet vetett a szandai vár török kapitánya, hogy ágyút öntessen belőle.

A falu azonban szembeszállt a törökkel, és bár csodás körülmények között – a harangláb inkább mélybe süllyedt, mintsem pogány kézbe kerüljön-, de megőrizte jogos tulajdonát. Valójában a törökök szétlőtték a templomot és a haranglábat, a lakosság nagy részét pedig elpusztították. A XVIII. század elején lakatlan pusztaként tűnik fel, az 1715-ös összeírásban, mint „Deberczen praedium” szerepel. A puszta az 1770-es úrbérrendezésig népesült be ismét, s szerveződött községgé.

Határában ekkor elsősorban a makkos legelőket hasznosították, Debercsény erdei száz disznó makkoltatására is lehetőséget nyújtottak. Az erdőkből származó másik haszon forrása a hamuzsír főzés volt. Az ezzel együtt járó nagyarányú erdőirtás azonban veszélyeztette a földesurak makkoltatását, ezért 1753-ban megszüntették a „hamuzsír fabrikákat”. az úrbéri szolgáltatások levonása és a fogyasztásra való tartalékolás után maradó termékfelesleget a váci és a balassagyarmati vásárokon értékesítették. A lakosság demográfiai mélypontját 1890-ben regisztrálták, ekkor 102 személyt írtak össze, ami csak egyharmada az első magyarországi népszámlálás adataiban szereplőknek.

A népességszám 1910 és 1970 között ismét emelkedett, de az elért 254 fős lakosságszám is messze elmaradt a II. József-féle népszámlálás idején hajdanvolt lélekszámtól. 1970 és 1996 között Debercsény lakossága fogyásnak indult és csaknem a felére csökkent. Jelenleg 130-an lakják. A kisközösségek között is igen kicsinek mondható Debercsény a szomszédos községekkel közösen alkalmazott egy körjegyzőt.

Előbb a nándori-, 1900-tól pedig a mohorai körjegyzőséghez tartozott 1907-ben Debercsény, Magyarnándor és Mohora közös összefogással községházát épített Mohorán.

A tanácsrendszer idején Debercsény előbb Magyarnándor társközsége lett, majd az 1970-es évek elején Cserháthaláppal kibővítve Községi Közös Tanácsot hoztak létre, Magyarnándor központtal. A település aktív keresői elsősorban a mezőgazdaságban dolgoztak. Főként a jelentős hagyományok felmutató gyümölcstermesztéssel foglalkoztak.

Debercsény legismertebb műemlékét, a XVIII. századi haranglábat eredetiben a Szentendrei Néprajzi Múzeumban csodálhatják meg az érdeklődők. Harangját Adam Wieland műhelyében öntötték. 1983-ban adta el a község a skanzennek, hogy az árából és a hívek hozzájárulásából templomot építhessen magának. Később pedig a Szabadtéri Néprajzi Múzeumba vitt harangláb hasonmását is felépítették az új templom előtt.

A Debercsényből származó másik jelentős műemléket a szomszédos Szente nevű település Árpád-kori templomába építették be. A régi templom bizonyosságaként szolgáló XV. századi gótikus szentségház egy debercsényi ház istállójának falában várta sorsának jobbra fordulását, mígnem 1972-ben a szentei templom restaurálása során méltó helyére került.

KÖZSÉGÜNK CÍMERÉNEK TÖRTÉNETE

A címer megtervezésekor az a gondoltat vezérelt bennünket, hogy minél jobban vissza kell térni a gyökerekhez. A településről kevés írásos anyag maradt fenn, így az 1999. évi régészeti kutatás nagyban hozzájárult a címer végleges formájához.

A pajzs alsó részén lévő ezüst ágas jelképezi a debercsényi patak egyesülő két ágát, de utal a patakot kísérő utakra is. A település neve Debercsény völgyet jelent, az ezüst ágas ezt is megjeleníti.

A felső dombon lévő kis templom az az Árpád-kori templom, ami a török időben elpusztult, alapjai előkerültek az ásatás folyamán.

A két heraldikai rózsa emlékeztet a falu védőszentjére az Árpád-házi Szent Erzsébetre, aki példát adott nekünk a szolgáló szeretetre. A község címere Majcher Tamás tervei és Dreska Gábor szakvéleménye alapján készült, melyet a képviselőtestület 9/2000. számú rendeletével hagyott jóvá.

A címerünk utal a múltra, magában hordozza a jelent és előre mutat a jövőre, úgy gondoljuk, hogy ez méltó jelképe lesz településünknek.

Megszakítás